Póker arcú rongyos bábú,
Kopott cipős és nagy lábú,
Piros orrú, kócos hajú,
Tekintete kissé bárgyú.
Ott van Ő a kirakatba
Ki évek óta ki van rakva,
Nem néz jobbra, nem néz balra,
Csak a lenyugvó vörös napba.
Áll egyenesen, mint a cövek,
Körülötte fehér kövek,
Hógyanánt szétszórva törek,
Mindig látom menet jövet.
Unja már a kirakatot,
Régen egy szép dobozba lakott,
Nem volt kócos, nem volt kopott,
Akkor még új volt és boldog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése