S csak csendesen szemléli a világot,
Szemei sötétek akár az éjszaka,
A világ csodálatát még is kivívta.
Kivívta, mert tartása büszke,
Kivívta, mert arca egy angyalé,
Kivívta, mert a haja egy istennőé,
Kivívta, mert a tekintete egy démoné.
Sötét szemeivel közömbösen tekint ránk,
Ám mi észre sem vesszük hisz csak egy tárgy,
De az ő szemében szomorúság és fájdalom csillog,
Mik igazgyöngyként koppanak a padlón.
Igazgyöngyök hullanak szeméből,
De mi nem látjuk hisz elrejti előlünk,
Eérejti előlünk az éj leple,
S így nem látjuk hogy egy porcelánbaba is érezhet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése