M. Fehérvári Judit - Zsoltár

Újabb reggel
másik feltámadás
kábultan süt
be a Nap
a redőny rácsai
mögött mosolyra
húzott arccal hívnak
távoli pálmák...
Tarts meg engem
Istenem,
oly nehéz felébrednem,
s az élet
útjának
apró-cseprő
nyomait
követnem (Szela.).

Én Kőszálam,
Váram!
Legelésző
oroszlánokról
álmodtam éppen
Fényed hajlékában
sebezhetetlenül
melléjük léptem
Ó, ez szövetség... (Szela.).

Látod, Uram
szívünkben
egyként dobban
a hűség,
sátradba lépve tudom,
a világ
végeztéig
elkísér Igéd (Szela.).

Nem sír a
lelkem
lélegzik
bőröm
telnek az órák
- már dél is elmúlt -
pedig csak most kapcsoltam
be a számítógépet
peregnek a percek
az óra beállítva
ketyeg holnapi
küzdésekre,
de addig
értelemet kell
lehellenem
a mai napba
pokoljáróként
hiány-teljességként
hadd haladjam
meg önmagam,
monitor nélkül is
engedj léteznem
túl az ablakon (Szela.)!