Gyere nyugodtan társam!
Ülj le mellém bátran.
Mond el a gondod, bajod,
Mond el, ahogy akarod.
Meghallgatlak, tanácsot adok,
Itt megtalálsz mindig, itt vagyok.
Én, mint a lelkek doktora,
Ülök egyhelyben már mióta.
Ülök, s mindenki gondját,
Mint vándor a botját,
Hordozom, átveszem, cipelem,
Nekem már a pincében a kedvem.
Oh Istenem! Ki nem vagy sehol,
Mért ez a sorsom? Lelkem holt.
A terheket átveszem, de sok már,
Túl sokat cipelek, életvizem holtág.
Boldogságom már megvan, de mégis,
A világ omlik össze ma bennem félig.
Félig? Teljesen! Most zokognék egy ágyon,
Mert elég volt halálomat vágyom.
S feladnék már mindet teljesen,
Ugranék a mélybe, mindenki feledjen!
De Te visszarántasz, szíveddel ápolsz,
Kezeddel óvsz, szemeddel védesz, gátolsz.
Én megmentőm! Szerelmem, Életem!
Ezzel kiérdemelted, Tied vagyok végtelen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése