Éled az életed, éled, míg élheted,
Míg elviselni tudod, míg kérheted.
Aztán jön egy pont, egy fekete folt,
Sokan tudják milyen, oly sok a holt.
De elviselhető, a végzet örömtelivé tehető.
A gyógyszer adott, tedd meg, vár a temető.
Üvölts egy nagyot! Aztán eléd áll a teremtő,
Számon kér, s sorolják bűneid, mely terhelő.
Ekkor még egyszer kiáltanod kell! Tedd!
Mutasd meg, van erőd, s megretten Istened.
Meghajolni nem fog, nem veszed át helyét,
De ha haja megrezzen, akkor már te nyertél.
S hogy beteljesüljön az ige, és ne legyen itt gazság,
Még egy esetet mondok, hisz három a magyar igazság.
Életed éled, s rossz dolgok is jöhetnek,
Szembe nézve velük, hátrébb lökhetnek.
Elég sok kényes helyzet, mi neked nem tetszik,
De nem ez a fontos, csak az, ha másnak se fekszik.
Ekkor kiálthatnál még egyet, illetve ez az első.
Az első a három közül, mely nem szükségszerű, de kellő.
Kellő, mint a kora tavaszi hajnali csípős szellő,
Életed folyamára, a végpontra és a túlvilágra szóló.
Valami mindig vár, valami mindig végződik, alszik el.
Ha valami rossz ér, segíts magadon! Tedd! Kiálts fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése