Hogyan is kezdjem, hogy értsed?
Minden elmúlik, bárhogy is félted.
„Van valami örök?” Ezt kérded,
S nem véletlen, abbamarad lépted.
Mért? Ne hagyd abba! Menned kell,
Várnak, az életben fontos lehetsz.
Én nem vagyok az, nem tudom mért,
De ott vagyok a társadalom peremén.
Itt állok, azaz ülök, egy térben veled,
Mégsem vagyok boldog, nem lehet.
Nem jó, hogy nem élő a kapcsolat,
Virtuális világ, nincs szép alkonyat.
Nincs hajnal se, nincs napkelte sugara,
Van egy képernyő, s néha a világ unalma.
Nem is egy, kettő kell, anélkül lehetetlen,
A létrehozott rendszer teljesen tehetetlen.
De ha beindul a kapcsi és teljes a rend,
Formák és szövegek jelennek meg.
És a két fél játszik, csak játszik és beszél,
Hangjukat viszi a vezeték és néha a szél.
Egyről jutnak a kettőre, de jön a csattanás,
Elszáll a rendszer, ez sem örök, de haladás.
„Mi örök?” Semmi. Minden elmúlik egyszer,
Van múlt, mi is részei leszünk, ez az örök rendszer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése