A legszebb emlék Te leszel,
S hordom azt, szívem legmélyén!
Soha nem feledem, mit értem tettél…
Míg lebegtem Ég és Föld között,
Te nyújtottad felém kicsiny karodat!
S én gyáván, félve a haláltól,
Görcsösen markoltam!
Markoltam, lassítva életritmusodat
Néhány napot, vagy csak órát kérek,
Aztán elengedlek, hogy élhess!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése