Álmatlan éjszakák, szomorú nappalok,
Ti vagytok már az új barátok.
Elkísértek mindenhova, mindenütt nyomomban,
Szívemben a tőr mélyül nagyon! S szökik a vér…
Álmatlan éjszakák, szomorú nappalok,
Mit akartok? Hasznot hozok a Világnak,
Ha meghalok? Vigyetek démonok, itt vagyok!
Szerelmem elhagyott! Már jobb, ha nem maradok…
lmatlan éjszakák, szomorú nappalok,
„Semmitől” sem félek! Kevésbé, a haláltól!
Bár gondolom, még neki sem lennék öröm,
Neki kell várnia, míg megjavulok…!
Álmatlan éjszakák, szomorú nappalok,
Már nem tudom, élek-e, vagy halok.
Gyötörjetek még, hogy legyenek Ők, boldogok,
Szenvedek, de vétkeimet vállalom!
Álmatlan éjszakák, szomorú nappalok,
Békén hagyni, azért, mégsem akartok?!
Utolsó óráimat, hadd kösse le, „emlékes”- gondolatom:
Szép csendben ölelkezve búcsúzom, s aztán meghalok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése