Néha nézlek, mint egy alvó gyermeket,
És akkor, veled álmodok én, szépeket:
Vitorlánk megfeszül a hullámzó tengeren s
Nem tépi már szét, vásznunkat semmi sem.
A rév már oly közel, és kormányunk is ép…
Partot érve, sok-sok virágot hintek én:
Oda, ahová piciny lába, sietve lép.
Drága lényed, nekem örök - emlékkép - s
Reggelente, ha felébredek, látom arcod: Szép!
Akkor azt suttogom én: Nagyon Boldog Légy…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése