Sóvárgó gondolatokat fékez
idilli magányom szürke felhője, s
kínosabbá teszi a pillanatokat,
melyek sorban állnak előtte.
Ki nem sírt könnycseppek bujkálnak
az arra kijelölt helyeken.
Kemény szív bünteti őket, de
az érzés szinte elkerülhetetlen.
A teli, üreset játszik a
szerelem kicsiny fájdalmával.
Kedve szerint a plafonig mászik, s
megküzd rossz álmaival...
...hiányod kikészít minden szavával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése