Mostanra furcsa, sűrű köd telepedett
körbe a fűre, fákra
hajamat is belepte, arcom is
egészen síkos lett tőle
de nem panaszkodom egyáltalán
végül is szeretem ezt
azért is említem sok sorban
teljesen rímtelenül
Akárhogyan is lesz, ezt most
el kell mondjam
úgy szeretem két kezembe venni
gödröcskés arcodat
piros vasajtó félig-rejtekében
lopva fogni kezed
kibomló hajadban látni
lelakott arcomat
Recsegve-nyikorogva lépek
öreg vagyok immár
ha hegynek vesszük utunk
le-leülök a földre
kialvatlannak tűnök, meg
borostás is vagyok
arcot, hajat, kezet mosni
nem túl jó nélküled
Ide lyukadok ki, akárhányszor
ezen gondolkodom
persze itt vagy nekem ajtó rejtekében
zuhogó esőben
váratlanul a buszmegállókban
Tűzoltó utcában
néha nálunk - hegységnevű utca
tizenhat szám alatt
Aztán továbbérünk, új
kihívás felé
de még nagy szerencse, hogy az
nem történt meg
pedig keresgéltünk, ösztönösen
sokszor, lágyan
tudtam én azt mindig:
"szerelemmel szeress!"
Nos hát azt hiszem, hogy
ezért is van a köd
körbetelepedve fákon
kézen, arcon
de ez nem baj, bár így
nem jön az a válasz
amit minden kérdés
meg akar találni
Nincs itt semmi hiba
sötétben is látok
igaz kevesebbet szem-
üvegem nélkül
újféle boldogság lakik
most szívemben
simogasd meg arcom
köszöntelek TAVASZ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése