Vak voltam és bűnben éltem, s
Vad voltam, üres és szegény.
Belém rúgtak, ott, ahol fáj,
Elhagyott rég minden barát.
Nem volt kihez menekülnöm,
S Te mégis figyeltél, Atyám!
Óvó kezed felém tártad,
Hívtál, legyek én is társad.
Vak voltam, mert nem láttalak,
Szavad sokára hallottam.
Kártyavárként leomlottam -
Hittel újjá építettél,
Bennem követődre leltél.
Magasztallak jóságodért,
A bűntelen életedért,
Határtalan szeretetért.
Véred lemosott engem is,
Szeretlek - halálon túl is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése