Aranka kis lány, de nagy tehetség;
arcából csillogó szem néz elő,
mozgásán változás sok lehet még,
járásából máris süt az erő -
Egy másik kislány, kit úgy szeretnék,
mutatta be nekem. (Nem mézelő
akácfavirág, hanem csak Mézes:
tenyere pici, mosolya széles.
Szerdánként egytől találkozó van
ott, ahol Sebi ül - könyvek között -;
ahol könyvekről beszélünk szóban
és elelmélkedünk polcok mögött.
Ülünk egy széken… "Rendben van, jól van;
elmondom azt is: kaptál egy ötöst
bioból. Vagy a nyelvtani tesztre?"
Krétai képekkel nyaggat egyre…)
Aranka. Ismét. (Elkalandoztam.)
Odajött, hogy ő szeretne járni
színkörre, hiszen régebben hosszan
folyton csak játszott, jöhetett bármi;
játszott otthon, az általánosban;
aztán muszáj volt egy évet várni.
Hiányzott nagyon! Belekezdene
újra most. Jöhet jazz-balett, zene.
Azután egyéb dolgokról szintén
elbeszélgettünk, hármasban együtt.
Verseket ír ő - ugyanúgy mint én -,
kiskora óta pár farmert elnyűtt,
balettozott is, bár ezt nem hinném:
olyan görnyedt, hogy fél válla eltűnt;
mondom, hogy húzza ki magát végre,
úgy járjon inkább suliba, hétre!
Másnap színkörön kevesen voltak,
annyira kevesen, hogy egyedül
Aranka volt ott, s mondtam, hogy "Holnap,
ha minden ugyanígy marad s leül
a hangulat, akkor élők s holtak
egyaránt érzik majd maguk csehül,
mert bezárom ezt. Ég legyen velem!
Nem tartok színkört; kulcsom lenyelem!"
Aranka persze nem tudott róla,
hogy mindig ennyire link a csapat;
de - amint mondta -: "Egy lyukas óra
sem ér fel ezzel!" Így tehát marad.
Ha gond lenne, úgy azonnal szólna.
Hömpölygnek ajkáról hangok, szavak:
verset mond éppen, egyik sajátját
- csak nem nyitja ki kellőn a száját -!
Megtanulhatja még, lesz rá idő,
hiszen végtére csak tizedikes.
Shakespeare-nél Júlia vagy hírvivő,
Shaw-nál és Molnárnál valaki lesz,
aki pont ráillik: egy úrinő,
cselédlány, szerelmes… Van még mihez
fejlődni. De máris tudnivaló:
Aranka tálentum. És hogyha jó
szerephez juttatom, meghálálja
mindazt a törődést, ami kijár.
Előadásokon bűvöl bája,
legyen bár ügyvédnő, avagy király;
Aranka tálentum, s ez a pálya
pont neki való - hát jó az irány,
amerre elindult botladozva…
Belém a reményt, lám, visszahozta.
arcából csillogó szem néz elő,
mozgásán változás sok lehet még,
járásából máris süt az erő -
Egy másik kislány, kit úgy szeretnék,
mutatta be nekem. (Nem mézelő
akácfavirág, hanem csak Mézes:
tenyere pici, mosolya széles.
Szerdánként egytől találkozó van
ott, ahol Sebi ül - könyvek között -;
ahol könyvekről beszélünk szóban
és elelmélkedünk polcok mögött.
Ülünk egy széken… "Rendben van, jól van;
elmondom azt is: kaptál egy ötöst
bioból. Vagy a nyelvtani tesztre?"
Krétai képekkel nyaggat egyre…)
Aranka. Ismét. (Elkalandoztam.)
Odajött, hogy ő szeretne járni
színkörre, hiszen régebben hosszan
folyton csak játszott, jöhetett bármi;
játszott otthon, az általánosban;
aztán muszáj volt egy évet várni.
Hiányzott nagyon! Belekezdene
újra most. Jöhet jazz-balett, zene.
Azután egyéb dolgokról szintén
elbeszélgettünk, hármasban együtt.
Verseket ír ő - ugyanúgy mint én -,
kiskora óta pár farmert elnyűtt,
balettozott is, bár ezt nem hinném:
olyan görnyedt, hogy fél válla eltűnt;
mondom, hogy húzza ki magát végre,
úgy járjon inkább suliba, hétre!
Másnap színkörön kevesen voltak,
annyira kevesen, hogy egyedül
Aranka volt ott, s mondtam, hogy "Holnap,
ha minden ugyanígy marad s leül
a hangulat, akkor élők s holtak
egyaránt érzik majd maguk csehül,
mert bezárom ezt. Ég legyen velem!
Nem tartok színkört; kulcsom lenyelem!"
Aranka persze nem tudott róla,
hogy mindig ennyire link a csapat;
de - amint mondta -: "Egy lyukas óra
sem ér fel ezzel!" Így tehát marad.
Ha gond lenne, úgy azonnal szólna.
Hömpölygnek ajkáról hangok, szavak:
verset mond éppen, egyik sajátját
- csak nem nyitja ki kellőn a száját -!
Megtanulhatja még, lesz rá idő,
hiszen végtére csak tizedikes.
Shakespeare-nél Júlia vagy hírvivő,
Shaw-nál és Molnárnál valaki lesz,
aki pont ráillik: egy úrinő,
cselédlány, szerelmes… Van még mihez
fejlődni. De máris tudnivaló:
Aranka tálentum. És hogyha jó
szerephez juttatom, meghálálja
mindazt a törődést, ami kijár.
Előadásokon bűvöl bája,
legyen bár ügyvédnő, avagy király;
Aranka tálentum, s ez a pálya
pont neki való - hát jó az irány,
amerre elindult botladozva…
Belém a reményt, lám, visszahozta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése