Hiány
Hátrahagyott kígyóbőrként fekszem,
Leperegtem a cserépről, én az üres máz,
Papírlapról lekopott színkavalkád.
Lélek hová lett az ember?
Kiestem önmagamból, mint
Az emlék a sorvadó szürkeállományból.
Hal nélküli tátogás, bolygó nélküli légkör,
Hová lett a vérem a véredényből?
Csak a semmiben tett nyomok maradnak mára.
Utópiszitkus múltba veszett lárma,
Szívét kilökött ereim dobbanása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése