A szemeid kékek,
Te viszont fehér vagy.
Álnok hazugság lett
Minden mit tudtam rólad.
Meghaltál bennem,
Ám ébren vagy,
Fekete foltot képzel
Rajtam, te álnok fenevad.
Zúgolódó állatként élsz,
Hazugság vagy, egy hiba,És amit tökéletesnek vélsz,
Az csupán az illúzió játéka.
Ki kéne törölni téged,
Elvinni egy szemétdombra,
Lehajítani majd a tengerbe,
Hogy végül aztán ott meghalj.
Nem szállna a lelked,
Mert nincs is neked az,
Fájdalom mardosná szívedet,
S megérdemelnéd, hogy meghalj.
De nem, még azt se,
Hisz mind tudjuk az igazat.
Kínt érdemelsz te,
Te álnok fenevad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése