Már nem beszélsz csend van a szobába
Asztalon van egy kép, kerete feketén sötét
Fáj a szív beszélek hozzád, de válasz az ugye nincs,
De mondd meg Apám, hogy miért hagytál itt
Oly keserű nélküled a földi lét
Hozzám mondd, miért nem, beszélsz!?
Talán nem hallod, látom már
Talán nem hallod, látom már
Ennyi volt az egész élet, vége lett véget-ért
De lelkemben mégis tovább élsz
Mert el nem felejt téged soha, a szerető szív
Hiába porcelán koporsód hófehérurnája
Miben a tested porra van örökre bezárva
Arany zsinór mi körbe fogja
Fehér arany szélű csengő van még rajta
A tetején hever, látnád csodálkozva
Milyen? Is hát ez, szép selyemből van
A rózsa csokorba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése