Götli Kinga - Sólyomleány

Ha vágyom a magast, s hogy a hegytetőre álljék,
Hát hívom sólymomat, hogy a vállamra szálljék.

Terítse szét szárnyát, vele szállok szélbe,
Sólyomleány leszek, s eltűnünk a fénybe.

Új ösvény bontakozik csillagrétek ágyán,
Kivirágzik szívünkből, legislegszebb álmán.

Csillagpor, csillagfény, új világok nyílnak,
Fénylő szívünk sugarán át messziségbe hívnak.

Sólyomröptünk nyílsebesen tovaröpít, szállunk,
Naphoz, Holdhoz, Csillagokhoz utazni most vágyunk.

Sólyomleány hegytetőről bontsd ki szárnyad szépen,
Repüljél hát szíved álmán magasságos fényben!

Naphoz, Holdhoz, Csillagokhoz, szél simítsa tollad,
Örök tüzű szép szemedben ragyogjék a holnap!

Sólyomleány röpüljél most, szél simítsa szárnyad,
Csillagrétek virágain virágozzék vágyad!