Szeretlek, könnyezve
Már, kértem hát,
Ne ordíts, hogy, mért,
Most talán nagyon félsz?
Mert ebből a fájó szív,
Az mitért
Tudod, hogy, semmit
Szeretlek, de nem elég
Mondom hát az Istenit
Hagyjál, már! Elég
Magamért
Kiállok, látod, kiállok
Az igazamért
Azt az egyet, a szívemet,
Ne, ne tépd szét
Mint egy darab rongyos papírt
Mi oly nehéz, a szavak súlyosak,
Ez ettől lett még is igazibb, mint a lét a tét itt
Mit szeretnék, szeress még
Tovább mennék, de mit
mit ér könnyem Sírok látod már, tessék
Csak gyötörj még, ha nagyon tetszik
Gyűlölsz, mondd? Még a szó az is sokk
Volt, ezt érted ott Vagy te kevés?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése