Nem hiszem el,
megint itt a reggel.
A munka nem vár,
álmok repülnek.
Kéz a kézben,
a párok mennek.
Csak én állok,
s valakire várok.
Várom a napot,
hogy rám hajoljon.
Várom az álmot,
hogy rám találjon.
A sötétség majd átölel,
a fénnyel tűnök el.
Nem hiszem el,
minden szerte-széjjel.
A munka nem vár,
bármerre nézek.
Szív a testben,
a lélek messze.
Csak én várlak,
jöjj el értem.
Várom a papot,
hogy rám számoljon.
Várom az álmot,
hogy megálmodjon.
Ez az élet még átölel,
messze vagy,
mégis közel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése