Voltak ídők, s voltak nők.
Nehéz ídők, s könnyű nők.
Kopott a cipöm, s kopottak ők.
Kopogtak az ajton, mit elnyelt a kőd.
Letünt világ, egy hervadt virág.
Nem nő a réten, nem nő az ágyban.
Minek kérdem, ha nincsen válasz.?
Minek nézel, ha úgy sem láthatsz.?
Voltak hősök,s vagyok én.
Szorit az ídő, szakits szét.
Feszitsd meg testem, legyél a keresztem.
Ölj meg kérlek, de ne Te légy a vesztem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése