Mint vidéki,minap a nagy fővárosban jártam,
Ezernél is több,amiket láttam.
Az a rengeteg jármű,meg azok az épületek,
Meg a ki tudja hová rohanó emberek.
Nagy ráértemben egy kiállításra is betértem,
S némi forintért egy kis művelődést kértem.
Ahogy szobáról-szobára haladok,
Egy fotópapíron megakadok.
E kiállított kép alatt a cím:Romantika fahéjjal.,
de hisz ez egy kisgyermek egy kenyér karéjjal.
Nem is csinál semmit,csak eszeget,
Vajon mit láthatott a művész,hogy megörökítette ezeket?
Hát a fahéj,honnan az ötlete?
Tán az a kis fűz,ami ott van mögötte?
Hát az valymi kevés,vagy túl fantáziás,
Lehet részeg volt,vagy boldog,vagy letargiás.
De nem értek én hozzá,egyszerű ember vagyok én,
Kezemet még nem hagyta el semmilyen költemény.
Szóval mit szapulom művészetét,az ő dolga,
Felőlem akár lehetne a címe:A kanyargó Volga.,
Értelme ugyanaz,a látogató meg tegye ahová akarja,
De a kép szép,bár a címét kicsit takarja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése