Lepke szárnyain viszi a szél
messze, mintha vissza sose térne.
Olyan csendes, olyan lágy
zenével, mintha reszketne, félne.
Tűz lánggal lobogva szállna,
a végtelen könnyű csillagán.
S elsuhanna szerte a világban,
ha nem fájna szívében a magány.
Jer te most, te drága lélek,
álmodj, repülj énvelem.
Lepkeszárnyon, halk zenével
álmodjon a képzelet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése