Letéptem láncaim, kivetkőztem magamból,
Én önmagam adtam, de te csak egy darabot magadból,
A kezemet nyújtottam, te kacéran
nevettél,
Egy beporosodott könyv voltam, akit a polcról levettél,
A megfakult lapokra íródott az életem,
De te kitéptél egy lapot, gondolván ezt elteszem,
Elvitted magaddal az életem egy részét,
S tudom, már nem adod vissza, ezért inkább tépd szét,
A könyv hever a földön, s hiányoznak a lapok,
A lapok az életem részei, a könyv pedig én vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése