Ó te drága,finom bor,
Lankáinkon termő zamatos nedü,
Hordóban érlelt,
Tájanként mást adó boldog derű.
Áldott legyél te,
Ki a szürkét élénkre fested,
Ízkavalkád bimbaját nyilasztod,
Legyen bármilyen a tested.
Éretted esik az eső
Dombra,hegyoldalra,
Dússágodért metsz a gazda,
Lankadatlan napról,napra.
Neked köszönheti sok palack,
Hogy nem levegő benne az úr,
Hogy nem pók sző hálót benne,
S nem az egér költözik belé vackául.
Köszöntelek téged,
Hisz forró,nyári napon árnyékban oltod szomjam,
S melegíted testem,lelkem,
Téli fagyos hóviharban.
Üdvözlégy hát,
Szent legyen neved,maradj örök,
Folyj dús árként,
Mely vörösen,fehéren hömpölyög.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése