Hanyatt a saját véremben,
fél-holtan az út
szélén fekszem egy magam.
Itt a haláltól nem is oly messze,
ahol a légzés ingyenes
nehéz fizikai munka és minden
érzékelésem az utolsó-előtti lapot olvassa
élete utolsó oldalán...
...már nem hallom az autót, a
fákat, a madarakat.
Gyengén lélegzem, s hallom a
tüdőmből kiáramló szén-dioxidot,ahogy
vér-habot spriccel a levegőbe, mint
egy mozdulatlan test-szökőkút.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése