"Hegesztek egy szemüveget magamnak, amin
át úgy látom az emberek világát, ahogyan
most nem igazán."
Mondom az agyamnak:
-Elfogyott a nap.
Mondj valamit másoknak és
ne bújj el mindig...
Tudom élsz, s itt vagy addig, míg
el nem mész.
Mozdulj meg! Tegyél valami olyat,
amit idáig nem...
Látszol és nem vagy egy senki!
Így lát téged félig üres tekintetem.
(kérlek)
Ne mutasd a hátad, inkább
fordulj meg és mondd el, ahogy
te akartad, s maradj még.
Ne menj el!
Egy tükör állt közénk.
Emlékszel?
Ő a miénk. Láttam ezzel a szemüveggel,
míg ki nem égett a villanykörte...
Viszlát reggel!-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése