Csikesz Hajnalka - Tél

Hóval fedte be az ég a tájat,
Sötét este van. Erre senki se járhat.
Szűz hóban lépkedem, kereslek, várlak.
A téli fagy sem ölte ki belőlem a forró vágyat.
Állok szótlanul, s felnézek az égre,
Sűrűn hull a hó, még madárcsicsergése
Sem zavarja meg a néma csendet.
Ó, bár a szívemben rakna végre rendet
E-néma táj szépsége. De nem teszi.
Bár lelkemet égig emeli,
Mégis fáj az érzés, fáj a szerelem.
Ó, Istenem, mondd mit vétettem,
Hogy így büntetsz. El kell felednem őt,
Kit szívem nekem szánt, a drága szeretőt.
Felnézek az égre, s érzem, repülök, szállok,
Pedig csak a földön, egy helyben állok,
S csak várok, várok, várok, várok....