Elég volt a Világból, csöndre vágyom,
Nem hallgatom csábos szirén-énekét,
Az álszent hazugságkórust kizárom
Körömből, bármilyen szépen is zenélt.
Szóljon másnak a hazug dal, én hiszem,
Sokakat csak tűnő délibáb vezet,
Inkább elmém lassan befelé viszem,
Tompulok, s magamra zárom a csendet.
Belső utamra vízum nélkül lépek,
Hazalátogató papírt sem kérek
Senkitől, hiszen lelkem nyitott börtön.
S mikor újra a Világot akarom,
Kinyitom konok kis léleklakatom,
S engedem, hogy ismét közelebb jöjjön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése