Vidámmá teszi lelkemet a fénylő napsugár,
beragyogja szobámat, hol apró táncot jár
a felkavart porszem, mely léptem nyomán,
mint pici élőlények, s önálló kavalkád,
csak szállnak ide-oda, és egy sem ütközik,
mint a világegyetem, ahogy létezik,
tökéletesen, ritmusosan megy a maga útján,
életünk fonalát így szövi át a mindenség,
melyben csak egy porszem vagyunk,
s magunk után is csak porszemet hagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése