Mit tervez a Lét veled,
művész helyett éllovas,
s a pillanat összegyűri emléked?
Mástól jó a féligazság is,
elég, ha csak másolja művedet,
megszerkeszthetnéd a Szentírást is,
de végtére is barátom…, ki törődne veled?
Mennyit kell még fizetned,
hogy a tudós ne csak elemezzen,
míg közben a szentség embere is pusztán méreget,
…hogy engesztelj mindenkit, s vívd ki tetszésedet?
Felejtsd el, óh olvasó a múltat!
Árnyékot vet csak a volt század ide!
Vesd el nyelvtudós a száraz tényeket,
Gondolkozz el most szívvel!
Szeretik látni, ha ember vagy,
de az ember attól ember, hogy szenved,
mindenki benned bízik költő,
de téged a könyörgés szaván kívül mi támaszt meg?
Ha átitat a létezés,
s magadra a teremetés formáját méred,
szemedbe mosolyog akihez szemtől szólsz,
s aztán eltűnve marad néma, te meg eretnek.
Eleven nevelem magam létét,
elmegyek, elveszek, sanda eszmékért,
megveszek, megverem magam a szépért,
elveszem, elnyelem a magam vétkét.
lét leszek
költő leszek
fényt nyelek,
börtönbe megyek
Rab leszek a fény börtönében,
halk leszek a tény ösztönében,
hogy nektek már csak „mű” legyek,
most csak én vagyok, s ti elégedetlenek.
…Néma poéta ki tetteivel költ,
Méla stróféta ki elvével dönt,
leckét adok nektek a létben és nem-létben,
eszméletet s zavart elmém tükrének görbületében.
Azzá válok, mi az előtt voltam:
Vagyok, aki Vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése