Mily kuszán szövevényes az Élet…
Mégis jó!
Hol árnyak lépnek elő a sötétből,
S próbálják ruhámat fogni,
Hol meg csendesen ülök egy napsütötte dombtetőn,
Pillangók röptét figyelem.
Mosoly,
Mosoly fakad a szívemen.
Árnyakra derű,
Mélységre az Ég felel.
Ezernyi szál keresztbe, kasul,
Cikáznak, szaladnak.
S mondom:
Mi végre ez a rohanás,
Hova tartatok,
Várjatok!
Mily kuszán szövevényes az Élet,
Hát rendezem.
Szálak sorakozó!
Irányt adok nektek,
S medret, hogy haladjatok.
Az Élet mégis jó!
Sorsszövő vagyok,
Szálak fussatok,
Szaladjatok!
S fakasszatok mosolyt…
Mosolyt a szívemen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése