Fuvallatnyi élet örül a létnek...
Árnyékban éltél a zord, hosszú télben.
Jártányi erőd is lassan elereszt,
Diadalittas káröröm körbevesz
A mindennapi testes ködmön-ködben.
Láttatni engedi a messze szépet
Oly halványan. De te remegve kéred
Majd visszasüppedsz égő börtönödbe...
***
Mikor már ránézni sem tudsz emberként,
Egy pillanat alatt feledni tudnád.
Göröngyös életút, mit neki kívánsz
Vigyorogva kárörömmel arcodon.
E haldokló fölött átlépsz szájhúzva,
Tettetés szükségtelen, vállalod véleményed.
Éber szemed kiszúrta a hazudságot,
S hálából kerülöd az ál valóságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése