Eljött már az éj sötétje,
benne reszket már a hold.
Árnyék borul lenn a mélybe,
de fenn a fény most így dalol:
*Csodás, csillagos az égbolt,
homlokzata még virít.
Fényben úszik, mint a szép hold...
míg a hajnal kivirít.
Aztán újból fényárra lel,
hiszen felkel majd a nap.
Szétszórja a sötét földre
a ragyogó sugarakat."
Ám az árnyék így szól rája:
"Ó, te minő balgaság!
Öntelt fénynek csacskasága,
egy igazi félhomály.
Hisz most én uralom a földet.
Világosság hiába vár!"...
Ám amint a hajnal fölkelt,
az árnyék fénnyé vált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése