Ülve a patak parton
csendes morajlását hallgatom
zúgja, és azt súgja:
ne törődj most mással…
élvezd nyugtató zenéjét
együtt a sodrással.
Tanácsát megfogadom
és árad felém a nyugalom,
látva a víztükör fénylő csillogását
érzem a kövek mozdulatlanságát.
…lágy szellő simítja arcomat…
fáradt testem, ismét erőre kap…
könnyed vagyok, mint egy
bársonyos falevél
mit útjára enged az őszi szél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése