Elhagyott palota sivár tánctermébe
idős hölgy lép be, s lehunyt szemével
báli sürgés-forgás mit maga elé képzel.
Fiatal leányként látja magát újra
ahogy kérők hada táncra hívja sorra.
Kisestélyit visel csipkés legyezővel
lágy keringőt táncol örök szerelmével.
Mint bábját elhagyó színes pillangó
úgy suhan a térben s a terem közepében
észrevétlen megáll forró ölelésben.
Váratlan robaj töri meg a csendet
fegyverek hangja vet véget a békének
s lesz gyilkosa a szelíd érzelmeknek.
…
Megriadva a hölgy kinyitja könnyes szemét
E lakatlan házban már csak az emlék él.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése