Háború van
nyugtalanít az éjszaka
sejtelmesen hallgatag…
a lövészárok mély és nyirkos
ez a fegyver lesz még gyilkos.
Rád gondolok!
A háború elsodort tőled,
csodás égitest az, mi hírt hoz felőled.
Felnézve az égre a gyönyörű kékre
remélem te is ezt teszed éppen.
Ragyog az égbolt a sötét éjben
s a csillagok a Hold tükrében,
mint kicsiny szentjánosbogarak
világítanak a végtelen űrben.
…
Megtörik a csend!
Golyózápor zaja repít vissza
a fájdalmas valóságba: a földre…
hátrahagyva a vágyakozást
szeretetre és békére.
Újra fegyvert fogok
s teljes erőmmel azon vagyok:
győztesként térjek vissza
a véres háborúból,
elég volt a holdfényes,
magányos éjszakákból!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése