Legyen Napfényes az életed,
Mint-e virág a természetben.
S, ha járod majd az erdőket-mezőket,
Tépj le egy szirmot, és engedd szélnek!
Mint egykor engemet…
De! üzenj vele: hogy Napfényes lett az életed,
-Nem úgy, mint valaha mellettem…-
Én! Akkor boldog leszek,
És csókot adok a hírvivőnek.
Aztán én is szélnek eresztem,
Hogy vigye el csókom Neked!
H e l y e t t e m…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése