2010. július 10., szombat

R. Tóth Róbert - A szemed



Nézz bele a testbe és lásd meg a lelket!

A lelked, a szemed, a szád.

Az ujjaid, az ujjlenyomataid.

Ezek számítanak belőled igazán.


Miért olyan fontos másoknak szép szemed

Vagy selymes hajad színe?

A rész nem egész.

A lényeg az egész.


A szemed érzelmeid közvetítője

Örömöd, bánatod…

Szenvedélyed, gyűlöleted…

Mindent elmesél, hogyha hagyod.


A szemed egy tükör, amelyben

Elmosódott önarcképem látom viszont.

Mert könnybe lábadtál.


Ha csak messziről nézel mondd, mit látsz?

A szépet, a csúnyát?

A mozdulatlan testet

Amely egy ingerre vár?


Kérlek, ülj ide mellém

Hogy még inkább szemügyre vehessél

De ne légy hallgatag s látszatra közömbös.

Engedd szabaddá gondolataidat.


Amikor nem vagy itt hogy láss

Belső látásoddal megidézel?

Lelked mosolyog-e nevem hallatán?

Egyáltalán, gondolsz-e rám?


De, tudnod kell, hogy

Én várni fogok rád!


Tekinteted megérintette lelkem

Mert szépséged lenyűgöz és lebénít

Kedvesem…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése