2010. július 12., hétfő

Ország Balázs - Üzenőtábla egy Nyugat-Szaharai kórház falán

-Kik vagytok ti emberek? Mi egy kést is nehezen adunk oda
kavargó homokhoz víz kell és cement s a köves földön át kell haladni.

-A mi hazánk keményvászon, a mi hazánk mi csapkodja
a mi hazánk szíveslátás, oktalan jókedv a nyomorba.
a mi hazánk rongyok között vastag ruha alatt is van
a mi hazánk az a hullám nap törölte, szél törölte.

-Kik vagytok ti emberek?Én ha ősi sírt látok száz éves
kopott kolonc, ha múzeumba megyek szagtalan üvegtárló.

-Két fa egymáson, kőrakáson. Mélyen bent a tudatban.
A mi múltunk sötét barlang. Ezer rajznak ezer képe.
A mi múltunk a mi társunk. Aki mellett jól vigyázunk,
együtt nincsen délibábunk.

-Kik vagytok, ti emberek? Holnap, ha majd felkelek
sajnállak ám bennetek. Bőrfotelben üldögélek, unni fogom
a sok mézet. Gépek zúgnak körülöttem, találgatom mire lettem.

-Találgatjuk mire lettünk, gépek zúgnak körüllöttünk.
Beülünk a folyosóra, nézünk vacak vasajtóra, ha mi világunk
tiéd lenne, te se jutnál el messzebre.

*Nyugat-Szahara:Marokkó déli katonailag több évtizede megszállás alatt tartott "tartománya", korábban önálló ország.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése