Égő a tűz, sziszeg a gáz,
erős a fény, morajlik az atomláva
a Nap tetején. A világba menő sok
fénysugár együtt feszül, a startra vár,
s a másodperc hosszú töredéke már
pulzálja az újakat. A napfoltok földhangon
morganak.
A Nap tetején, hová szemed se lát,
az élet szétosztja önmagát, olyannyira
fényes és forró, hogy az már halált hozó
a napkorong úgy tündöklik, ragyog, hogy
közelről nem is láthatod.
Nézz körül! Minden fényes és meleg
még az árnyak is meg a jéghegyek.
Mindent megad egy óriás. Egy folt az égen,
semmi más. Semmit se várhat, semmit se kérhet,
annyira eleven, hogy nem is élhet.
A Nap tetején, hová szemed se lát,
az élet szétosztja önmagát, olyannyira
fényes és forró, hogy az már halált hozó.
A napkorong úgy tündöklik, ragyog, hogy
közelről nem is láthatod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése