Szomorú fűzfa vagyok Én,
Egy magam élek a dombtetején.
Búsan állok egyedül,
Néhány madár rám repül,
Dalaiktól víg a kedvem,
Minden ágam táncra rebben.
Szomorú fűzfa vagyok Én,
Egy magam élek a dombtetején.
Nyári eső csepereg,
Pár cseppje rám pereg.
Zúgó szellő tekereg,
Szállnak a levelek.
Szomorú fűzfa vagyok Én,
Egy magam élek a dombtetején.
Barátom kevés akad,
Madarak a szél és a nap,
Velük élem napjaim,
Búsan a dombtetején.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése