Világítok egy fekete házban
fal plafon egy korom
Fekete ház
megrezzenek ha csikorog kinn az
ajtó fenn a szélbádog töredéksor-
okban botladozom szemetüket dob-
ja a szél könnyű gondok mögémsod-
ródnak rossz emlékek gáncsot dobnak
szélbádogot rázza húzza gonosz vihar
össze-vissza világosságom riadtan villan
baj van
az ajtó nyílna fehér arcom felvilágít borzas
szakállam groteszk vírít fekete ház az isme-
retlen ismerősen
ki jár erre
miért tört be
ü ez az otthon egyetlen titkom pókhálós
dobozaim sebek csontok örzőtt roncsaim
itt ne háborgasson amíg nincs rend benn fekete
ház megint nyikorog vicsorog a fegyveremhez
odakapok fekete ház botladozom a lépcsőn átug-
rom az emeletet megállok várom az ítéletet fejemet
rázom széthajtok drótot bádogot mászok futok az ud-
varon szerteszét töredéksorok jön a kapu a lendület futok
rohanok ébredek
...félbehagytam érted megint egy versemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése