Először én is sírtam,
azóta csak nevetek.
Hogy kibírjam
ezt az életet.
Bolondnak néztek,
de semmit sem láttok.,
hogy mi van mögötte...
Hosszú lesz az út,
s rövid az álom,
egy sötét alagút...
Először én is féltem
aztán kiléptem közétek.
Ne ítéljetek.
(ne itt éljetek)
Amit látok,
s amit láttok,
én is játszom
a saját szerepemet.
Nekem ez adatott,
a tollamat forgatom.
Szédülten a papírra...
hány és hány(ok),
ami fáj nagyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése