Maskara nélkül kezembe
temetem arcomat.
Életvonalak hajolnak utamba
és dőlnek a fák,
akár a pokolról szóló dogmák…
Csak söpörni való némák maradnak…
Kötényem szennyét kirázom,
szerteszét szóródnak halálra
vált félelmeim…
Ködökkel köszönt be az éj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése