„Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek.”
Gyermeknapra
Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért
Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.
Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.
Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.
Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, élő és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,
Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.
Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.
Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;
Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek.
„Játszom én és táncolok,
Játszom én mint sok dolod.
Látszom fénybe és tükörbe,
Játszom egyre, körbe-körbe.
Játszom én és néha este
fölkelek,
s játszom, hogy akik alusznak,
gyerekek.”
(Kosztolányi Dezső)
Mindnyájan gyerekek vagyunk. Elsősorban szüleinké, a természeté, az Égé és Földé és egymásé is. Társak abban az örömben, abban a játékban, amelyet Életnek nevezünk. Lelkünk ajtaja soha sincs bezárva a Másik
előtt, hiszen itt, a Csillagszemeken együttesen alkotunk egy olyan
Családot, amely csupa-csupa csillogó tekintetű, éneklő, egymás
szárnyalását segítő, az elesőnek vigaszt és békességet nyújtó közösségi
élményekből táplálkozik.
Ma mégis gyermekeinket ünnepeljük. Nincs jelentősége, mennyi idősek
csemetéink, hiszen emlékszünk arra, amikor először fogtuk karjainkba, a
féltésre, első lépteikre, szavaikra, s arra a mérhetetlen szeretetre,
amely kapocs elválaszthatatlanul összeköt Velük.
Mamama és Papapa… Később Anya és Apa… Rácsodálkozások és szájtátások…
Énekek… Rajzok… Firkás falak… Homokozó és vödrök… A világ új
Kolumbuszainak apró felfedezései… Képtelen asszociációk… Új igazságok…
Tanulás… Örök szövetség… A szemek, kezek, lábak frissessége… Ölelések…
Popper Péterrel vallom én is, hogy „… a gyermek - rácsodálkozásból és
eredeti újralátásból született meg Newton almája, az antibiotikum,
ebből született a kép, a regény, a vers, a színészi produkció.”
A lelkek közötti kapcsolat titka a gyermeki játék örök képessége hadd legyen ezen a napon Gyermekeinké és a miénk is!
Tanuljunk Tőlük, hogy mi is ehhez a friss tudáshoz juthassunk vissza, s
szeressük Őket, hiszen az Élet legszentebb dolgai Hozzájuk kötnek,
hiszen Ők azok, akikre Lenz szavai is maradéktalanul érvényesek:
„Látni még azt is jelenti, hogy
ketten közelednek egymáshoz,
csökkentik a távolságot… látni
még annyi is, mint leleplezni…”
Kívánom Nektek, hogy ezen a napon Legyetek Ti is hintázó és merész, hangos és vidám, táncoló és kacagó Gyerekek, hadd legyenek Rátok, a nagyra nőtt gyerkőcökre is büszkék csemetéitek! S lebegjenek előttetek
Peter Brook szavai is egy picit, ha elfáradnátok:
„A játékhoz sok munka kell.
De amikor ez a munka a játék élményét
adja, nem érezzük többé munkának.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése