Más érint, más csókol,
más karjába zárkózol,
más kiért szíved dobog,
számomra ez fájó dolog.
Boldog vagy, de csak azt hiszed,
pedig igazán nem nyílt meg a Szíved,
van egy arcod, miről nem beszélsz,
mert legbelül Te is félsz.
Én kívánom, hogy boldog légy,
velem vagy mással, de mindenképp,
nem tudom, hogy kettőnkre még,
rátalál-e a Szerencse.
Ha ránk talál, és összejön,
Szívemben nagy lesz az öröm,
Végre újra boldog lehetek,
Minden hibám jóvátehetem.
Persze az is megeshet,
Hogy a pillantásod nem felel,
De ha újra ide jutunk,
Egymás karjába borulunk.
Barátként próbálunk tovább menni,
de ez soha nem fog összejönni
mert valaha a Szemedbe nézek,
benne felfedezni egy kincset vélek.
Így vagy úgy, de eljön az a pillanat,
mikor a szív kapui végleg kinyílnak,
ott kezdődik az őszinte Szerelem,
És ez az, ami valódi érték, Életem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése