Az élet csak játszik velem,
Kacag, gúnyt űz belőlem.
De kegyetlen ez a játék már,
Annyira rossz szinte fáj.
Érzem, ahogy a húsomba mar.
Levegő után kapkodok hamar.
Szörnyű ez a kínzó fájdalom,
Nem tudom, meddig bírom.
Az egész világ nevet rajtam,
A szembe jövő emberek a parkban.
Mintha áskálnának, vájkálnának bennem,
Mintha látták volna az életem.
Most elbújnék a világ elől.
Már nem érdekel a jövőm.
Csúfot űzött belőlem az élet,
Világ is csak játszadozott vélem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése