Haldokló tested felett állok,
S mégis tehetetlenül nézlek,
Ahogy szemedből lassan kihuny az élet,
Megmenthetnélek, de mégsem teszem.
Ez lesz a bosszú, s a vége mindennek,
Szemem könnyes, hisz fáj a lelkem,
Közel a vég, látom éjsötét szemedben.
Arcomon lassan lefolyik egy könnycsepp,
S égő csíkot hagyva hull a porba,
Látom, arcod megremeg e tettre,
Szemedből az élet fénye tovatűnik örökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése