Figyelem! A történet egy átírt verzió, ezért nem garantálom, hogy a legjobb formájában mutatom-e meg. Jó olvasást! : )
A konyhaszekrény alatt meghúzódó romlott kaja rejtélye!
Mese. Igen, igen, mese. Milyen is? Hm... Várjunk csak! Hagyjuk ezt az „Alice Csodaországban”, meg a „Hamupipőkés” dolgokat és talán kezdjük egy igaz történetnél! Tehát... A helyszínünk... Konyha. Stimmel, igen,
határozottan jó. Nem hagyott ki az emlékezetem. Jelenpillanatban elég régiek az
emlékeim, elvégre vagyok vagy ötven éves. Kezdjük ott, hogy talán... Nem, nem!
Egy jó kis esti meséhez, - ami igaz! - kell előzmény is, máskülönben a gyerekek
eléggé furcsa fejeket vágna majd. Az előzmény helyszíne... Huh! Mindjárt
eszembe jut... Igen! Megvan! Tehát...
Egyesül Államok, Amerika; New York-tól számítva; Dél, Texas 1978. 06. 25. 12: 48
Az, az ember, aki feltalálta anno, az atombombát és még Kennedy elnöknek is juttatott belőle, most kemény hetven évesen, és elég rozoga állapotban nyomja le a napi ebédjét, egy nem túl forgalmas ebédlőbe, egy szép,
kockás terítőjű asztal fölött. Szakálla szinte az abroszt súrolta, de az a
hot-dog, amely elég tekintélyes méretéről volt híres egész Texasban, azért sem
akart lemenni a torkán. Bárhogy próbálta, nem bírta leerőszakolni! Ránézett hát
a kajára, majd elég idejű szemezés után, újra próbálkozott. Közben elmondott
egy imát, - talán még kettőt is – annyi szent, hogy a Mi Atyánkat vagy
háromszor, nehogy megakadjon a torkán az ennivaló, és közben áldotta magát,
hogy azt a borzalmas, rohadtul csípős szószt nem öntötte a hot-dogjára.
Tulajdon képen... Mit is keresett ő éppen itt, és éppen ekkor? A válasz
egyszerű: Ebédel, és miért pont itt? Mert ez volt az a hely, amely a
legközelebb volt A.H.K.I.-től, - vagyis az Amerika Hadi Kutatási Intézetétől -
és kaját lehetett kapni. Ha az ember húsz évig csak mirelit kajákon él...
Térjünk talán vissza ehhez az emberhez. Öreg és alig bírta a hot-dogot megenni.
Újra megkísérelte, eredménytelenül. Hát letette az ételt a tányérra, és
figyelmesen nézte. Ilyenkor azon törte a fejét, hogy mit tudna kitalálni, vagy
feltalálni, hogy megehesse a hot-dogját. Egy pillanatra fókuszált csak a
rádióra. Amit hallott, eléggé felvillanyozta, magyarán kigyulladt a kis
villanykörtéje.
Az egy órás hírek következnek. Két teherszállító-autó összeütközött New York-ban az Ötödik Sugárúton. Mindkét sofőr életveszélyben van, jelenleg is a New York City Állami Kórházában kezelik őket. További
híreink: A Japán tudósok feltalálták a világ egyik legkisebb űrkapszuláját,
ezzel akarják „Felhívni a figyelmet az Amerikai tudósok silány munkájára.”-
nyilatkozta a Japán kormánybiztos, miután sajtótájékoztatót adott a Japán
Akadémia előtt. Most következzen az időjárás...
Az öreg erre felkapta a fejét. Silány? Munka? Ez abszurd! „Majd Én...!”, majdhogynem csatafelkiáltással robbant ki a bisztróból, egyenesen robogva az autója felé. Hatalmas elánnal nyitotta ki a kocsiajtót,
majd még hatalmasabb csattanással csukta be. Kulcsát a megfelelő nyíláshoz
illesztve, a „rendőrség szerinti” jóval túllépett sebességgel már el is húzott,
két egy dolláros hagyva a bisztró előtt...
Talán 21, vagy 22 év múlva, egy sürgős rakomány érkezett Japánba, tartalma ismeretlen volt. Címzését nem értették a katonák, akik kezében volt, így felrakva a többi közé, táviratozták oda, ahova úgy hitték,
kell. Így egy eléggé por lepte vidék kellős közepén, ahol csupán egy falu volt,
egy furcsa kinézetű dobozt ejtettek le, légipostával továbbítva. A falu előtti
őrök észlelték a küldeményt, majd értesítve a vezetőt, sok vizsgálat után,
végre kibontották Neumann János feltalált nem -tudni -micsodáját, aki még
1939-ben, Szilárd Leó és Robert Oppenheimer projectvezető kutatásait segítve,
végre is: feltalálta az atombombát.
Így jutottunk el az Irányi utcai lakás konyhájába, amikor is 2000-ben felbontották azt a bizonyos csomagot és némi időugrás, térugrás, valamint nagyság zavarok után, az Ötödik Faluvezető és vendége - aki nem más,
mint - Kevin Kletser, egyenesen az Egyesült Államokból áttelepültek a magyarországi
Budapestre. Ha még fokozni is szeretnénk a dolgokat, akkor elárulom, hogy kábé
három centiméter magasak voltak és egy elég elhagyatott helyre kerültek:
szerény otthonomba, amin több száz lakótársammal osztozunk: a konyhaszekrény
alá.
Innen nézzük most az eseményeket. Igen... Emlékszem Kevin döbbent tekintetére. Mulatságok volt. Ám utána ordibált és nagy kimeredt szemekkel nézett körbe. Senki sem mondta, hogy világos van... Ám az ordibálásra,
a „Nagyokat” is felkelthette, mert egy jó adag újoncot raktak be, ergo
besöpörték a koszt a szekrény alá. Még több kolonc a nyakunkon. Kevin most vagy
„Alice Csodaországban”, vagy egy szőke fafejű, aki a porcicák rugdosásán, és az
üvöltözésen kívül, nem tud semmit. Utóbbi. Neumann, ha feljutok hozzád,
feldugom a kicsinyítőgéped! Talán térjünk vissza, mert most jön az a rész,
amikor az Ötödik és Kevin beszélgetnek:
- Solomon, nem tudod, hogy hol vagyunk?
- Fogalmam sincs, de arra elég nagy fényforrást látok, ahonnét a szél jött. - Szél? Ezek még nem szembesültek a partvissal.
- Akkor menjünk arra! - kiáltott föl a szöszi, majd a „fény” felé mentek, vagyis ki a konyhába...!
- Hé! Nem szabad kimenni! - kiáltott utánuk Norbi. Norbi, a Norbi Update papírban lévő gabonaszelet. Bedobták ide, mert nem tetszett nekik.
- Ki volt ez? - riadt meg Kevin.
- Nem tudom, inkább siessünk.
- Mondom: Nem. Szabad. Kimenni! - üvöltötte le a fejüket Norbi.
- Miért? - kérdezte félve a szőke. Hát erre mondják, hogy szőke...
- Mert széttaposnak. Maradjatok itt! - fejtette ki az okot a gabonaszelet.
- És... Te ki vagy? - nyeltek egyet a jövevények.
- Én Norbi. - mutatkozott be diadalmasan barátom.
- Én... Kevin, Ő pedig Solomon... - mondta Kevin is.
- Be a sorba, ifjoncok! - kiáltott egy hang nem messze. Hard tábornok megint alakít... - Gyerünk, gyerünk! Megostromoljuk a „Nagyokat” és miénk lesz a konyha! - kiáltotta, majd tolni kezdte a fiúkat. Tudni illik, hogy
Hard tábornok... elég kicsi volt, tekintve, hogy egy giliszta volt. A szőke és
a vörös nagyokat néztek... Heh... Én még a sötétben is látok. Pech.
- Hova tetted a sót?
- Tudom is én?
Ez ment minden nap. Hova ez, hova az... Szörnyű! Emberek... fúj!
- Szóval... Megegyeztünk a Hangyákkal, ők a kuka felől támadnak. A gond, hogy van rovarirtójuk a „Nagyoknak”. Mi innen támadunk... Elterelésként, Sanyi egységei mennek, vagyis a hagymák. Azután jönnek a
lövészek, Iván osztaga. Miután a M&M csoki-golyók a helyükre repültek, Én
és a hátvédek indulunk meg, közben a Hangyák megtámadják őket. Az újoncok
fedeznek minket.
- Értettük - emelte mindenki homlokához a kezét. Majd oszoltak... A kis Kevin és a homokkupac (köreinkben ilyen név illette) megint felfedezőútra indultak. Emberi időszámítás szerint, három napja vannak itt, ám köztünk
szólva már vagy egy hete. Mivel kisebbek vagyunk, hamarabb kimerülünk, az
állandó sötét miatt nem tudjuk mikor van reggel és este, csupán egy elhagyott
sörös doboz fogja föl és továbbítja a kinti élet fényeit, amiről nem tudjuk,
hogy lámpa, vagy soha nem látott napfény-e. Először a szöszi és a vörös
irtóztak az itteniektől, de hamar megbékéltek, látva, hogy nincs más
választásuk. Alice kezd egyre dühösebb lenni, amiért nem térhet vissza a szerző
tollába, elvégre „Csodaország”-ot nem épp ilyennek képzelte. A mai napon is
zsörtölődött és azt a szerencsétlen műanyag és csipogó nyuszit gyepálta, aki
nem tehet semmiről se. Ha Hamupipőke itt lenne, joggal hívhatnánk Szekrény-
alatt- élőnek is. Hamu? Tudja valaki, hogy itt van-e hamu, vagy sem? Költői volt...
Ami pedig Kevinéket illeti, fogalmam sincs, hogy mi lesz velük. Én és Alice
rangidősek vagyunk,, valamint még Jerry is, aki egy barna egér. Aki a Tom és
Jerryre gondol, az jól gondolja. Tom pár éve megdöglött a „Nagyok” fogságban
tartása miatt, így Jerry a szekrény alatt talált menedéket. Alicet már több
évtizede rajzolták és mikor „lejárt lemez” lett, ide került. Pontosabban a
szerző az itteni életet vázolta föl, csak sokkal szebben. Azóta is utálja
Disneyt, mióta 1951-ben megalkotta „azt a világot”, vele együtt. És Alice ide
került, ahova eleve szánták. A konyhaszekrény alá... Ó, és ha még nem
említettem, Micimackó volt a tuti! A legtávolabbi sarokban nyugszik szegény,
amióta pár éve megtaláltuk, de csak egy hete temettük el, amikor a csontváza
kezdett félelmetessé válni. Hogy Ő, hogy került ide? Neumann ennek is az oka!
Mindenfélén kísérletezgetett... Az a rohadt kicsinyítőgép! Ha akkor...!
Mindegy. Kár ezen zsörtölődni. Neumann már biztos nem él...
- Hard tábornok! Hírek jöttek a Hangyáktól! - nyújtotta át Hardnak a borítékot Julianna, aki menekült volt. Merényleteket követett el a „Nagyokkal” szemben, így leütötték egy újsággal és a földre került, törött
szárnnyal. Behozták ide, és meggyógyították, de az óta is csak öt centire képes
fölemelkedni, így csak hírvivő. Hard hangosan felolvasta a levelet, miközben a
többi társunk köré gyűltek:
„Tájékoztatjuk a „Szekrény- alatt- élő” bajtársainkat, hogy nem tudunk részt venni az ütközetben, mert erőinket leigázták a „Nagyok”. Sajnálattal kell közölnünk, hogy
itt a „Tavaszi Nagytakarítás” ideje is, így legyenek óvatosak. Pár társunk
súlyos sérüléseket szenvedett, legyenek szívesek és lássák el őket. Ennyi
muníciót tudunk biztosítani, (azaz a megmaradt 30 katonánkat) és továbbá még
ugyanennyi vitézből álló egységet. Köszönjük megértésüket.
Definite ezredes – Hangyák”
Miután befejezte, hangos kiabálások következtek. Hard tábornok nagyon gondolkozott valamin.
- Figyelem! - emelte fel egyetlen végtagját - a farkát -, hogy felkeltse a közösség érdeklődését. - A hangyák nem csatlakoztak, ezért Én... - nagyon nehezen ment neki a beszéd... - Azt mondom, hogy lefújjuk az
akciót és nyugdíjba megyek. Köszönöm. - Majd elcsúszott. A tömeg síri csendben
volt egy darabig, majd egy-két M&M csoki-golyó repült, és tisztelettel búcsúztatták
a tábornokot, aki most már nyugdíjazott tábornok lett. Sajnos elég öreg már,
nem fog sokáig élni... Isten’ nyugosszon békével, Hard!
A csapatok föloszlottak, mindenki ment a saját otthonába. Sokan visszatértek a parkett alá a családjaikhoz, ami a szomszéd szobában van, de nekünk az egy másik föld, átkelve a tengeren, ami édesvizű, és gyakran
kiszárad, tovább menve a „Nagy Fák” földjén, elérkezni az otthonig. A „Nagyok”
beszéde szerint, csak egy kádról és két ajtóról van szó, de számunkra egy hatalmas
kaland, elsősorban veszélyekkel és halál közeli élményekkel. Hajrá, bajtársaim!
Kevinékkel nem tudom mi történt, hirtelen felszívódtak, Alice visszatért a magányos sarkába, Jerry élelemszerzés során életét vesztette. És Én? Én itt maradtam ebben a csöndes kis zugban, és
hátralévő napjaimban csak szövögethetek. Hiába, a pókok élete már csak ilyen...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése