Az első érzés, mely belém hasított
Érintése, mely magával ragadott
Karja simítja testem, mely forró
Éget, mint a parázs, oly hasonló
Nem látom, s nem hallom szavait
Csak testét érzem, mi kielégít
A forró vágy széttépi testem
Mely reggel érte fölkel
S hazudni látom a Holdat
Mely fényes felét takarja
Csak, hogy tovább tartson az éj
Hogy ne aludjon a kéj
Mosolyog, eltaszítva a nappalt tőlem
Csillagok! Ti is hazudjatok nékem!
Hisz mindent, mit a szerelem táplál
Felemészt az egyszerű kéj és vágy
Az esték s az éjjelek áthidalják
A megszűnt nappalok üres ágyát
Elhallgatnak az utcán s a házakban
Majd otthon egymásra találnak az ágyakban
Dúlnak az érzelmek a szívekben
Olvadnak a testek a Mennyekben
A fejünkre lehulló érzések áldása
Emberek millióinak szívében kap lángra
Felemészti az érzelmek viharát
Lelkek óceánját s a test rabláncát
Szabaduljon testünk láncaiból
Vad szellemünk börtön rácsaitól
Éledjen a természet örök szenvedélye
Találjon utat a vágy beteljesülése
Mert minden szív, mikor újra él kinn
Tüzet találva lángra kap s elég mind.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése